Muszáj a borítóval kezdeni, mert egyszerűen zseniális. Ennél jobbat nemhogy később Rózsinak, de szerintem Magyarországon se nagyon csináltak.
Demjén Ferenc a lemezt még a Bergendy tagjaként és a zenekarral készítette. Bevallom, nem ismerem a 70-es évek Bergendyjét, pedig jó pár ismerősöm szereti és egy időben a külföldi DJ-knek büszkén mutogatták a Hétfő című lemezüket. Igaz, ez a 90-es évek végén, az akkor divatos stílust, a nu jazz-t játszó lemezlovasokra volt jellemző. Természetesen, attól még biztos jó lemez.
A Fújom a dalt is nyugodt szívvel tudom ajánlani nekik. Nagyjából sejthető is, hogy milyen a zene, bár minden negatív felhang ellenére nem rossz. Minden szépen szól, pontos, jól kidolgozott, semmi hiba, keménység, esetleg durvulás sincs. Profi, korabeli pop lemez. Sok hasonló lemezt hallhattunk volna akkor nyugaton is. Olyannyira, hogy nem is érezni azt a magyaros ízt, ami miatt másodvonalbelinek tűnik a legtöbb honi produkció. Talán, néha a szövegek egy kicsit gyermetegek. 

Igazi Demjén sláger sincs a lemezen, talán csak a Mikor elindul a vonat című bárzene, az is talán egy 80-as évekbeli MÁV reklám miatt ismerős.
Rózsi második szólólemezére a 1989-ig kellett várni. Addig a V'Moto-Rock tagja volt, amit szintén 1977-ben alapított, mivel a Fújom a dalt megjelenése után kilépett a Bergendyből.