A humorista, a rövid életű The Richard Pryor Show második részében, a Black Death zenekar énekeseként alakít nagyot.

Mi ez? Disco? Funky? Rock? Szintipop? Valami ilyesmi, mindenesetre furcsa, érdekes lemez a Machines. Nem is tudtam először hova rakni.

A LEM is mint oly sok szintis zenekar csak stúdióban (fenti kép) létezett. Bryce Robbley, Alex Cima (ők ketten írták a dalokat), Danny Sofer, Doug Lynner mellett közreműködött még a lemezen Melvin "Wah Wah" Watson Ragin, Evan Caplan, John Stubbs. 

Robots In Heat

A képből is sejteni lehet, a szintetizátorok uralják a lemezt. A basszus, a fő témák, a hangeffektek mind gépekkel készültek, a gitár inkább csak kiegészít, szinte észrevehetetlen, de mégis hiányozna, ha nem lenne. Az élő dob meg nagyon jól passzol az egészhez. 

Primal Machines

Broadway, musical, kabaré, revű, show stb. Ilyen szavak jutnak eszembe Bette Midlerről. Ez is inkább érzés, mert azon kívül, hogy láttam pár filmben (amiknek a címe most nem jut eszembe) nem ismerem a művésznőt. Szerintem, ez így van rendjén. A mai fiatalok se hiszem, hogy ismerik Whoopi Goldberget.
Midler 1977-ben két lemezt jelentetett meg. Elsőként júniusban egy dupla koncertlemezt, amit még 1976-ban vettek fel Cleveland-ben. Itt minden megvan, amit a elképzeltem. Viccelődés, humoros dalok, kuplék, teátrális harsány számok, showműsor. Sajnos nem lehet beágyazni, de ez a videó megmutatja mire gondolok. A Bang you're dead a lemezen ennél sokkal visszafogottabb:

Novemberben jelent meg Broken Blossom című lemeze, ami természetesen hasonló, talán egy kicsit visszafogottabb. Két szám viszont kilóg a sorból. Az egyik a Sammy Hagar szerezte Red. Kicsit rockosabb mint az átlag. A másik egy duett Tom Waits-el: I Never Talk To Strangers.

Disco és horror, jó párosítás. Nem is kell messzire mennünk, hiszen az elmúlt évek új disco hullámának egyes képviselői is gyakran használják a horror, zombi szavakat, filmekből hangmintákat. Ezek a zenék sokszor keményebbek, sötétebbek is annál, amit az átlagember disconak hív.
Régen se volt ez másként. Filmzene producerek csináltak discot, zenészek dolgoztak fel filmzenét vagy csak, mint a Hot Blood esetében, egyszerűen Draculáról, zombikról, vérről írtak dalokat vagy nevezték el magukat.

A Hot Blood is mint nagyon sok kortársa, csak a stúdióban és lemezen létezett. Az egész mögött egy Stefan Klinkhammer nevű úr állt.
A Disco Dracula legismertebb és egyben legjobb száma az 1975-ben megjelent Soul Dracula. Remek táncdal Dracula gonosz nevetésével. A mély férfi hang és a női vokál szinte az összes szám védjegye. A szöveg mondjuk írásával nem sokat vacakoltak, inkább csak dúdolgatnak a lányok, míg a Lugosi Béla imitátor olyanokat mond, hogy "sex me, sex me, give me satisfaction, do it, right there, I like it, I need it fresh!" (Sex Me).

Összességében egy korrekt eurodisco lemez a Disco Dracula. Megijedni, borzongani nem fog tőle senki, inkább mosolyogni. Mondjuk a kötelező lassú számot talán most is megspórolhatták volna (Even Vampires Fall In Love).
Hot Blood néven nem jelent meg több lemez. Klinkhammer maradt a stúdiójában. Rengeteg lemezen találkozhatunk nevével.

Muszáj a borítóval kezdeni, mert egyszerűen zseniális. Ennél jobbat nemhogy később Rózsinak, de szerintem Magyarországon se nagyon csináltak.
Demjén Ferenc a lemezt még a Bergendy tagjaként és a zenekarral készítette. Bevallom, nem ismerem a 70-es évek Bergendyjét, pedig jó pár ismerősöm szereti és egy időben a külföldi DJ-knek büszkén mutogatták a Hétfő című lemezüket. Igaz, ez a 90-es évek végén, az akkor divatos stílust, a nu jazz-t játszó lemezlovasokra volt jellemző. Természetesen, attól még biztos jó lemez.
A Fújom a dalt is nyugodt szívvel tudom ajánlani nekik. Nagyjából sejthető is, hogy milyen a zene, bár minden negatív felhang ellenére nem rossz. Minden szépen szól, pontos, jól kidolgozott, semmi hiba, keménység, esetleg durvulás sincs. Profi, korabeli pop lemez. Sok hasonló lemezt hallhattunk volna akkor nyugaton is. Olyannyira, hogy nem is érezni azt a magyaros ízt, ami miatt másodvonalbelinek tűnik a legtöbb honi produkció. Talán, néha a szövegek egy kicsit gyermetegek. 

Igazi Demjén sláger sincs a lemezen, talán csak a Mikor elindul a vonat című bárzene, az is talán egy 80-as évekbeli MÁV reklám miatt ismerős.
Rózsi második szólólemezére a 1989-ig kellett várni. Addig a V'Moto-Rock tagja volt, amit szintén 1977-ben alapított, mivel a Fújom a dalt megjelenése után kilépett a Bergendyből.

Újabb példa, hogy mennyire mást jelentett a punk 1977-ben mint manapság. Az Avant Gardenert is oda sorolták, pedig zenéjükön erőteljesen érezni a 60-as évek rockzenéjének a hatását. A zenekar Okehamptonban alakult (Russell Murch - ének, Martin Sanders - gitár, Nigel Rae - basszusgitár, Mike Kelly - dob), de aztán természetesen Londonba költöztek.

A Virgin egyik tehetségkutató versenyén nyerték meg a kislemez készítésének a lehetőségét. Fent már említettem, hogy milyen zenék jutottak eszembe hallgatása közben. Ehhez még társul egy kis esetlenség, nyersesség, fésületlenség, csörömpölés, kiabálás.
A zenekar ezután feloszlott, majd később Russell Murch The Avant Gardeners néven, új zenészekkel (Mike Roberts - gitár és Rob Hill - basszusgitár, vendég dobos) folytatta a zenélést. Két lemezt (Dig It, The Church of the Inner Cosmos. Utóbbit hallgattam és egész jó.) adtak ki a 80-as években mielőtt végleg eltűntek volna.
Ennél több dolgot nem találtam róluk. Érdekességként itt el lehet olvasni, hogy emlékezett rájuk John Greensdale producer: link.

Gotta Turn Back

Strange Gurl In Clothes

Back Door

Bloodclad Boogie

Korántsem annyira magával értetődő, hogy az 1977-es Glastonbury fesztiválról írok. Hiába 41 éves, hiába 1970-ben tartották az elsőt, hivatalosan 1972 és 1978 között nem tartották meg. Sokáig úgy is gondoltam, hogy akkor nem volt. Aztán, nemrég kitaláltam, hogy fesztiválokról is írni kéne. Ekkor fedeztem fel, hogy valami mégis történt, csak nem sok köze volt Michael Eavis-hez. A bulit a BIT nevű szervezet egyik aktivistája Alan Strom és egy barátja szervezte. Gondolom közrejátszott a dátum is, de ezt azért nem állítom biztosan.

Híres zenekarok (pár fellépő: Here&Now, Edgar and Steve Broughton, Rotbang stb.) nem léptek fel, a híre is csak szájról szájra terjedt, mégis összejött 3000 ember. A 77-es Glastonbury Fesztivál az akkor divatos ingyenes fesztiválok sorába tartozott, amelyek jellemzően hippi bulik voltak (Két leghíresebb a Stonehenge és a Windsor Fesztivál). Állítólag készült felvétel a Here&Now fellépéséről, de ezt sehonnan nem tudtam megszerezni.

Ha valakit jobban érdekel a téma itt olvashat élménybeszámolókat: link. Én is innen szedegettem össze ezt a kevés információt.

Peter O'Toole, Robert Smith, Porl Thompson, Michael Dempsey, Lol Tolhurst

Az Easy Cure szinte csak 1977-ben létezett. Leginkább lakóhelyükön, a Sussex megyei Crawley-ban koncerteztek, nagylemezük, kislemezük nem jelent meg. Aztán a 80-as években The Cure néven meghódították a világot.

Tudom, ideje volt már magyar zenével is foglalkoznom. Nem is azért kerültem eddig, mert nem akartam, sőt nagyon szépen kitaláltam, elterveztem, hogy mivel kezdem. De valamiért mindig csak eltolódott a dolog. Mivel, inkább vagyok lusta, mint rugalmas, idáig kellett várni, hogy egyszerűen elővegyek egy magyar lemezt és bemutassam.