A Carpenters 1977-re már túl volt karrierje csúcsán. A nagy sikerek, slágerek (Close To You, We've Only Just Begun) korábban születtek. Megváltozott a világ. Új zenék, zenekarok, előadók tűntek fel helyet követelve maguknak. Gondolom ez késztette arra a testvérpárt, hogy kicsit kísérletezzenek, megpróbálkozzanak más stílusokkal is. Van itt calypsos (Man Smart, Woman Smarter), country-s (Sweet, Sweet Smile), fúziós jazzes (B'wana She No Home) dal. Persze, ezen hatások könnyedebb változatai, azok is Carpenters rajongóbarát formára csiszolva. Természetesen a testvérpártól megszokott pop számokat is találunk a lemezen, ilyen pl. az All You Get from Love Is a Love Song. Ezek azok a fajta zenék, amikre nekem korabeli amerikai showműsorok ugranak be, ahol az operatőr előszeretettel alkalmazza a csillagszűrőt, amit a 80-as évek óta szinte csak box meccs közvetítéseken láthatunk. Amúgy be kell vallanom, hogy néha nagyon jól esik ez a felhőtlen, naiv, szerelemmel és romantikával teli hangulat.

Van viszont két szám, amik kilógnak a sorból. Az első, felületes hallgatás közben egyszerre csak azon kaptam magam, hogy operát hallgatok. Aztán egyszerre csak egy ismerős dallam szólalt meg. Az Evita leghíresebb betétdala a Don't Cry For Me Argentina, amit az én korosztályom Madonna előadásában ismer, de nekem a Karen Carpenter féle jobban tetszik. Ami megzavart azt pedig az volt, hogy az On the Balcony Of The Casa Rosada című tétel előzi meg. Mindenesetre elég meglepő, hogy klasszikus, nagyzenekari hangszerelésben felkerült a lemezre.
A másik egy feldolgozás, a kanadai Klaatu progresszív rock zenekar Calling Occupants of Interplanetary Craft című száma. Viszonylag komplex, a többihez képest jóval bonyolultabb dal, a közepén még témaváltás is van, amit állítólag 160 zenésszel vettek fel. A témája a kor divatjának megfelelően űrös, sci-fis.