Share

Szerintem, külön stílusmeghatározás kéne az amerikai egyetemeken alakult zenekarok egy részre. Azokra gondolok, amelyek nem világmegváltó tervekkel indulnak, nem politizálnak, nem a düh és annak hangos kifejezése a céljuk, hanem zenélni szeretnének, szerelemről, szomorúságról, boldogságról énekelni. Jellemzően női tagja is van a zenekarnak, de ez nem feltétel. Ma már Dunát lehetne rekeszteni ilyen együttesekkel és a Human Switchboard sem lógna ki sorból, semmilyen szempontból.
Robert Pfeifer (gitár, ének) és Myrna Marcarian (orgona, ének) a Syracuse-i egyetemen találkoztak. A nyári szünetet Pfeifernél töltötték Clevelandben, ahol fel is vették a lemezen található négy számot. A dobok mögött Ron Metz, a keverőpultnál David Thomas ült, aki a Pere Ubu zenekarból lehet ismerős. Besegített még a Mark McCracken és a basszusgitáros Steve Bucket. Ezen a poszton később is gyakran változtak a tagok, de ők akkor más hivatalosan is a Human Switchboard tagjai voltak (Dave Schramm, George Scott III, Jared Michael Nickerson).
60-as évek. Garage és Velvet Underground. Egyből ez ugrik be a kislemezt hallgatva. Az orgona, A dallamok és Pfeifer hangja mind Lou Reedet és a VU-t idézik, főleg a Fly-In-ben és a San Francisco Nights-ban, ami hasonlít is a Heroinra. A Shake It, Boys pedig inkább inkább az előző évtized garázs zenéire hajaz.
Négy kislemez, egy stúdió és kettő koncert lemez után a zenekar 1985-ben feloszlott.

Fly-In

Distemper:

Shake It, Boys

San Francisco Nights