Régóta tervezem, hogy nekiállok megírni a Sex Pistols történetét, mivel remélem senkinek nem mondok azzal újat, hogy 1977 egyik legfontosabb zenekara volt. Ők rontottak ajtóstul a házba, utat nyitva rengeteg zenekarnak és zenei irányzatnak. Történetüket pedig tekinthetjük, a korai punk szinonimájának is, a berobbanásukkal, a tündöklésükkel és a bukásukkal. Nem akarom feszegetni azt a témát, hogy ki volt az első, ki volt az igazi punk stb., mert ezeket hülyeségnek tartom. Nem is tudom, hogyan lehet összehasonlítani a Pistolst, a Ramones-sel, a New York Dolls-al, a Clash-el stb.
Egy sajnálatos eset, Malcolm McLaren halála is jó apropót szolgáltat, hogy nekiálljak az írásnak. Személyével nem igazán szeretnék foglalkozni, csak amennyi szükséges. Ítéletet nem mondanék munkássága felett. Annyit azért elárulok, hogy Rotten pártján álltam mindig is, de be kell látni, hogy McLaren nélkül nem lettek volna annyira híresek. Jó menedzsernek bizonyult, aki túldimenzionálta a szerepét. Mindenesetre a botrányokozás, mint reklám hatásos volt, olyannyira, hogy sokszor a zenekar hírneve elhomályosította a zenét is és máig remekül beválik.
Az eredeti tervem az, hogy minden hónapban megírom, hogy mi történt a Sex Pistolssal, csak közben eltelt az idő. Ezért most gyorsan utolérem magam és utána havonta jelentkezem a hírekkel. A stílusom inkább lesz távirati, ezért előre is elnézést kérek, de regényhez és arra, hogy novellákat írjak nincs időm, bár a történet érdekessége és izgalmassága miatt megtehetném.
1971 körül Steve Jones és Pool Cook, két munkás családból származó, egyszerű gyerek, a középiskolában találkoztak Warwick "Wally" Nightingale-el, aki egyszer felvetette, mi lenne, ha csinálnának egy zenekart. A srácok rábólintottak a dologra és meg is alakult a The Strand. Wally gitározott, Jones énekelt, Cook dobolt és a korai felállásnak még tagja volt Jimmy Mackin (billentyű) és Steve Hayes (basszusgitár, őt Del Noone váltotta), akik elég gyorsan lemorzsolódtak.
Steve és Paul szabadidejükben sokat jártak a King's Road-ra, ami az egyik legmenőbb hely volt a városban. Steve piti kis tolvajként szerette meglátogatni az itteni butikokat, különböző üzleteket, de szívesen ütötték el az időt Malcolm McLaren Let it Rock nevű boltjában is. Az üzletvezetővel hamar összehaverkodtak, aki próbahelyet is szerzett a fiúknak Covent Gardenben. Glen Matlock is itt került a képbe. Ő hétvégenként McLarennek dolgozott az 1973-ban új néven (Too Fast To Live Too Young To Die) futó boltjában. Mivel basszus poszton üresedés volt, be is állt zenélni. Ekkor kezdett el Steve Jones gitározni is az éneklés mellett.
1974-ben a zenekar is nevet változtatott. The Swankers néven koncerteztek is Steve Jones egyik haverjának a születésnapi buliján. Saját számok hiányában Small Faces, Rolling Stones, Who feldolgozások szerepeltek a repertoárban. Érdekes adalék, hogy hangcucc és hangszer dolgában kezdő zenekarhoz képest elég jól álltak. Ez főleg Steve Jones-nak volt köszönhető, aki első gitárját es erősítőjét pl. egy David Bowie koncerten lopta (a híres fehér színű Les Paul-t Malcolm McLaren adta neki, aki a New York Dolls gitárosától, Sylvain Sylvain–tól kapta).
Aztán ebben az évben még volt további keverés a nevekkel. A boltot egyszerűen Sex-re, a zenekart QT Jones and the Sex Pistols-ra keresztelték. Ezen a néven soha nem léptek fel. Hamarosan lerövidítették Sex Pistols-ra.
McLaren ekkor tért vissza Amerikából, ahol a New York Dolls menedzsere volt és elvállalta, hogy mostantól hivatalosan is ő egyengeti a Pistols útját. Első lépése az volt, hogy kirúgta Wally-t, ami kicsit kínos volt, mert nem sokkal előtte a srác apja szerzett nekik új próbahelyet. Ezután, azt ajánlotta Steve Jones-nak, hogy csak gitározzon és elkezdtek énekest keresni. Augusztusban meg is találták a megfelelő személyt John Lydon személyében. Ő szintén szeretett bejárni a boltba, ahol feltűnt a srácoknak a zöld hajával és az I Hate Pink Floyd feliratú pólójában. Le is egyeztettek egy meghallgatást 1975. augusztus 21-ére. Nagyon egyszerűen zajlott le ez az esemény. Malcolm boltjában, John-nak lényegében karaoke-znia kellet a wurlitzer előtt egy Alice Cooper számra. Ő meg hozta azt a formát, amit megismerhettünk a színpadon.
Ezután fordult minden komolyra. Saját számokat kezdtek el írni, sokat próbáltak, egészen novemberig, az első koncertig. Az első fellépések még iskolai bulik voltak, így a november 6-ai is, amit Matlock szerzett. A Bazooka Joe előzenekara voltak egy a St Martin's School of Art-on rendezett bulin. Bevallásuk szerint is nagyon szarul játszottak, már amíg engedték, mert a koncert közepén a másik zenekar tagjai kihúzták a konnektorból az erősítőket és elzavarták a srácokat haza. Ez nem szegte kedvüket, inkább csak jót röhögtek az egészen és még ebben az évben lenyomtak további hat koncertet.
folyt. köv.
Utolsó kommentek