Olaszország sokáig elkerülte a figyelmemet. Úgy voltam vele, hogy sok izgalmas zene nem született ott, pedig ez mekkora ostobaság. Csak nem hallottam róla. Azóta persze megváltozott a véleményem. Rengeteg jó dolog történt, történik a taljánoknál az italo discotól, a Zu-ig. Ezért is örültem, mikor rátaláltam a Chrismára.

Nevüket a tagok (Christina Moser és Maurizio Arcieri) keresztneveiből hozták össze, amit 1980 után megváltoztattak Krismára.
Maurizio ekkor már ismert zenész volt. A 60-as években a The New Dada nevű beat zenekar tagja volt, majd után szólóénekesként ért el sikeret. 1976-ban pedig megalakították a Chrimát, aminek azóta is tagja.
 

Az első kislemezek (Amore, U) még inkább discok voltak. A szinti-pop, punk hatások az első lemez, a Chinese Restaurant megjelenésekor kerültek előtérbe.
Az első két lemez producere Nico Papathanassiou volt, aki Vangelis testvére. Gondolom ennek is köszönhető a szintetizátor. Főleg a Thank You és Lycee című számokban érezni Vangelis hatását. Kicsit ki is lógnak a többi szám közül a Lolával együtt, ami egy tangó. A többi zene viszont mindenképpen figyelmet érdemel. A Black Silk Stocking az egyszerű alapjával, a véletlenszerűnek , tűnő gitárnyüstöléssel, akár egy mai sláger is lehetne. Tetszik a C-Rock monotóniája a What For egyszerűsége, a Mandoia játékos popja, a Wanderlust szintivel megbolondított rockja.
Természetesen senki ne gondoljon dühös punkzenére. a Chrisma popzenekar volt, de annak nagyon jó.
A nemzetközi elismerést a második Hibernation album hozta meg, amin szintén nagyon jó zenék vannak, többek között a kedvencem a Gott Gott Electron (igazából ez volt az első track, amit tőlük hallottam). Egy túl rövid változata: